Céljaid elérése Centrumunk sikere

Október 6-át a magyar történelemben a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyásznapjaként tartjuk számon. 1849-ben, az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után ezen a napon végezték ki az aradi vértanúkat.

Az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után az osztrák megtorlás kegyetlennek bizonyult: összességében mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek

A szabadságharc alatt a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeit az aradi várbörtönbe hurcolták. A hadbírósági tárgyalás augusztus 26-án kezdődött, és a császári haditörvényszék ítéletét október 5-én ismertették a magyar tábornokokkal.

vertanukEszerint:

  1. Leiningen-Westerburg Károlyt,
  2. Aulich Lajost,
  3. Damjanich Jánost,
  4. Dessewffy Arisztidot,
  5. Kiss Ernőt,
  6. Knézich Károlyt,
  7. Lahner Györgyöt,
  8. Lázár Vilmost,
  9. Nagysándor Józsefet,
  10. Poeltenberg Ernőt,
  11. Schweidel Józsefet,
  12. Török Ignácot
  13. és Vécsey Károlyt

bűnösnek találták, és katonai rangfosztásuk és minden vagyonuk elvesztése mellett kötél általi halálra ítélték. Négyük – Lázár, Dessewffy, Kiss és Schweidel – ítéletét “kegyelemből” a katonatisztek esetében szokásos “lőporra és golyóra” változtatták.

1849. október 6-án, a hajnali órákban először a négy golyó általi halálra ítélt tábornokot végezték ki, majd a kilenc akasztófára ítéltet kísérték a bitófa alá.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten, az akkor Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, Magyarország első felelős miniszterelnökét is.

2001 novemberében a Kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította az aradi vértanúk halálának napját.