Céljaid elérése Centrumunk sikere

Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 172. évfordulója

Lehet, hogy az ünnepségek idén elmaradnak, lehet, hogy fizikailag nem emlékezhetünk együtt, azért ezen a napon mindenki tűzze fel a kokárdáját a szíve fölé, és legalább lélekben legyen kicsit ott Pesten, az 1848-as márciusi ifjak között. Ezen a napon, a magyar szabadság napján mindenki emlékezzen meg azokról a forradalmárokról, akik elindították Magyarországot a polgári fejlődés útján. Járjuk végig együtt gondolatban azt az utat, amit 172 éve, ezen a napon a pesti ifjúság is bejárt.

A Párizsból induló forradalmi hullám két nap után jutott el hozzánk Bécsből Pest-Budára, amely már akkor az ország jelentős szellemi központjának számított. A bécsi események adtak bátorítást annak az értelmiségi körnek, köztük Petőfi Sándornak, Vasvári Pálnak, Jókai Mórnak, Vidacs Jánosnak, Sükey Károlynak, Bulyovszky Gyulának, Vajda Jánosnak, amely Pesten a forradalom szervezője lett,

A Pilvax kávéházban született meg a gondolat, és innen is indultak el, hogy először a tanuló ifjúságot maguk mellé állítsák, majd lefoglalják Landerer nyomdáját azért, hogy a Tizenkét pontban összefoglalt követeléseiket, és Petőfi versét, a Nemzeti dalt ott nyomtathassák ki. Délután 3 órára a Nemzeti Múzeum kertjébe hirdettek gyűlést, ahol a leírások szerint ekkor már tízezer polgár volt jelen. Itt felolvasták a Tizenkét pontot, de a tömeget talán a Nemzeti dal sorai is lelkesítették legjobban:

„Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”

 A Múzeum-kertből a Városházára, onnan pedig Budára, a Helytartótanácshoz vonult a tömeg, amely ezt látván, elfogadta a Tizenkét pontot, Táncsics Mihályt pedig szabadon bocsátotta. Országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, melynek célja az volt, hogy az uralkodó nevezze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost.

Este a Nemzeti Színház, a nép kívánságára, Katona József darabját, a Bánk bánt adta elő. Pesten a forradalom vérontás nélkül zajlott, nem próbálták fegyverrel feloszlatni a tüntetéseket.

Ez a nap, 1848. március 15-e lett Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének nyitánya, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt.

A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom. A Magyar Országgyűlés 1991-ben határozott szimbóluma.

 

Petőfi Sándor: Nemzeti dal
(részlet)

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!