Céljaid elérése Centrumunk sikere

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk. 

1945 után a kommunista párt teljhatalmat kaparintott meg, így a második világháború lezárása nem a borzalmak végét, hanem újabb hazugságokat, újabb szenvedést, újabb igazságtalanságokat hozott Magyarország népének. A szovjet megszállás biztosította a kommunisták hatalmát, akik a sztálinista terror eszközeit átvéve stabilizálták a diktatúrát. Céljaik megvalósítása érdekében terrort alkalmaztak.

Az internálások, a munkatáborok, a málenkij robot, a kuláktalanítás, a koncepciós perek, a jogtalan vagyonelkobzások, az erőltetett iparosítás az erõszakos téeszesítés, a drasztikus beszolgáltatások, az élelmiszerhiány mind-mind nyomorították a népet. Mindezek ellenére 1956. október 23-án nem éhséglázadásra került sor. Az elnyomottaknak az elnyomók elleni felkelése és nem a szegényeknek a gazdagok elleni lázadása volt.

„A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Mindszenty József (hercegprímás)

Október 23-án a tüntetés a Petőfi-szobornál kezdődött, majd a Bem téren folytatódott. A tüntetés során már megjelent a forradalom egyik jelképe, a lyukas nemzeti zászló, amelyből eltávolították a szovjet mintájú (sarló-kalapács-búzakalász motívumos) államcímert. A tüntetők innen a Parlament elé vonultak, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelve. Nagy Imre meg is jelent a téren, de beszéde csalódás volt, nyugalomra intette a tömeget. A tüntetők egy része a Rádió épületéhez vonult, hogy beolvastassa a 16 pontot, ám központi utasításra ezt megtagadták. A Rádió épületénél ezt követően bontakoztak ki az első összecsapások a tüntetők és az épületet védelmező ÁVH-sok között, itt dördültek el az első lövések. Szimbolikus esemény volt a Városligetben egy másik esemény, a Sztálin-szobor ledöntése, amely a diktatúra jelképének számított.

Az '56-os forradalom 1. évfordulóján ezt írták a magyarokról:

,,Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!”
Albert Camus